Akik kétszer halnak meg

",,A várkastély csengettyűje ebédre harangozott. Más jámbor embereknélugyanazt az időt délutáni hat órának nevezik; hanem itt akkorebédelnek.A komornyik felhozta Illavaynak a menüt. Az a jó szokás uralkodottitt, hogy a szakács ebéd előtt be szokta mutatni az uraságoknak és vendégekneka napirenden levő étsorozatot; hogy előre delectálhassákmagukat a bekövetkezendőkön.Ferenc magában nevetett, mikor végignézte a címeket. Mintha csakszándékosanválogatta volna össze valaki, úgy sorba volt szedve minden,a növényországból és a hüllők seregéből mindaz, amivel őt néhanapjánvilággá lehetett volna kergetni. Tréfa akar ez lenni tán? Ahogyegy időben gyönyörködve nézte egy pár szép szem, hogy hozatja visszaa tálat, amiben kedvenc étele van, még egyszer a kedves vendég; éppenúgy akar most mulatni rajta, hogy töri ki azt a nyavalya, mikormeglátja a békacombot úszni a spenótmocsárban! Nevette ez azt már!Régen volt az! Aki az Óceánon túl járt, s meglakta az újvilágot, az nemfél már sem a békától, sem a spenóttól, az megtanulta régen, hogy azevés nem gyönyörűség, hanem robot. Ott az a virtus, hogy ki tudjarövidebb idő alatt a gallérja közé dobálni az ételt, s aztán elfelejteni,hogy mit evett. - Vagy talán nem tréfa ez, hanem komoly dolog? - Ezaz arab szerelmesek ,,telli"-je, amiből, aki érti, megérti, hogy jobb leszerről az ebédről a vendégnek elmaradni.(Úgysem mennék.) Egynél több oka volt erre.- Mentsen ki, kérem a gróf előtt; nem mehetek az ebédre - mondtaFerenc a komornyiknak.- Valami változást érzek. Le akarok minélelőbb fekünni. Csak egy pohár rumot kérnék...""