A régi jó táblabírák

",,Mik voltak hát azok a táblabírák? Jelent ez a szó valami egyebet is,mint a puszta csúfolódást? Igazán lett volna idő, mikor az ember ezt acímet a neve mögé írta, anélkül, hogy mások mosolyától féljen? Tettekvolna ezek az emberek még valamit egyebet is, mint hogy átaludták amunkaidőt, ragaszkodtak a maradáshoz, tartóztatták a sietőket, s élteka gondtalan uraságnak? Ki tudja hát megmondani, mik voltak a táblabírák?Ezek a bebalzsamozatlan múmiái egy piramidtalan kornak, ezek azeleven petrefaktumai és fosszíliái egy özönvíz előtti világnak, mely úgyelsüllyedt, mint Solon szerencsés szigetei, mint a mesés hyperboraeokországa?......Óh, az valóban sajátságos világ volt!Még akkor a gondviselésnek nem volt olyan közvetlen érintkezése azemberi ügyekkel; sok volt rábízva a magányosokra, egy jó szív, egy bölcsfő, egy erős kéz sokat ért akkor a világban.Ha közvész, ha Isten csapásai látogatták az országot, folyók kiáradtak,mostoha évjárás volt, jégeső, tűzvész, ragály rémíté a népet, kiknek szívétszólítá fel a könyörület áldozatokra? Kikhez fordult a közfélelem vigasztalásért?A régi jó táblabírákhoz.Ha ércakarattal, törhetlen lélekkel kellett küzdeni e rokontalan népnemzeti lételéért, ki pazarlá erejét a tettek legfáradságosabb mezején?A régi jó táblabírák.Bölcsességgel - kevés pénzzel - sok becsülettel ki igazgatta a közügyeket,ki ügyelt az igazság szentségére, ki torolta meg a magánsérelmeket?A régi jó táblabírák.Ki őrizte meg a nép szűz erkölcseit, mívelődési hajlamát, szent honszeretetét?Ki járt legelől vallás, tudományok, erények utain?A jó öreg táblabírák...""