Szegény Sudár Anna

Jókai Anna Kossuth- és Príma Primissima-díjas író regénye már első megjelenésekor (1989) jelentős sikert aratott mind az olvasó, mind pedig a szakmai közönség körében. A Szegény Sudár Anna egy erdélyi asszony naplója, mely még a rendszerváltozás, az 1989-es romániai "forradalom" előtti időkben játszódik. Rövid néhány évig élhettek bennünk olyan illúziók, hogy a közelmúlt történelmi fordulata érvénytelenítette azokat a mindennapos tapasztalatokat, azokat a jellegzetes, abszurditásukban felülmúlhatatlannak hitt életélményeket, amelyekbe a regény szereplőihez hasonlóan beleszülettek és benne éltek a közép- és kelet-európaiak milliói. Ma már tudjuk, sajnos, nincs így. A Szegény Sudár Anna az első és mindmáig az egyetlen regény, amelyet anyaországbeli író alkotott a romániai magyarság - és más hasonló körülmények között élő magyar népcsoportok - nehéz sorskérdéseiről. A kérlelhetetlen politikai prés hatására bekövetkező beolvadás, vagy a szárnyra bocsátó közösségtől való - fizikai és szellemi értelemben is - végleges elszakadás alternatívája közt vergődő erdélyi magyarok küzdelme elevenedik meg Sudár Anna személyes "üdvtörténetében". A regény nemcsak a mindennapi életet eltorzító, az emberi, a családi kapcsolatokat is félelemmel átitató diktatúra bemutatásával remekel, de Jókai Anna a szenvedélyek rajzának is mestere: az apró események, véletlennek tűnő gesztusok, elejtett szavak nyomán támadó érzelmi viharok - lélektanilag is pontos - térképét adja. A gyermekek és az unoka iránt érzett "azúr-szerelemnek" olyan eleven ábrázolását találjuk a könyvben, amely a legnagyobb szenvedély-regényekkel egy sorba állítja Szegény Sudár Anna történetét. A regényt, mint Jókai Anna "spirituális realizmusának" kiemelkedő eredményét, 1998-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.