Johannes Brahms

Amikor a jövő bizonytalanná válik, a lélek a múltba kapaszkodik. Az elveszett paradicsom utáni sóvárgásban a ,,konzervatív" Brahms a klasszicizmus nagymestere, Haydn partitúráihoz fordult - a Wagner által alkotott ,,végtelen dallam" és a ,,haladó zene" nyújtotta kaland nem keltette fel az érdeklődését.  Brahms zenéje kiegészítette és ellensúlyozta a XIX. század második felében rohamosan erősödő romantikus individualizmust. Hagyományőrző volt abban az értelemben, hogy nagy tiszteletben tartotta a forma egyensúlyát és erejét, ahogyan az Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart és Ludwig van Beethoven műveiben megmutatkozott, kiegészítve Franz Schubert hatásával. Brahms életművének valamennyi korszaka változatos kifejezésmódokban gazdag - a gyengéd humortól a tragikumig -, nagyobb művei az építkezés mind mesteribb kezelése mellett fokozódó gazdaságosságot és koncentrációt mutatnak.