Pingvin

Pingvin ágyban fekve, bepólyált fejjel magnetofonra mondja megveretése történetét. Az ok: természetesen a szerelem, Pingvin szerelme legszebb évfolyamtársnője iránt, mely legalább annyira viszonzatlan, mint amennyire lángoló. Illetve mégsem egészen ez az ok. Sokkal inkább Pingvin Don Quijote-izmusa, hiszen nem ügyefogyott hódolata miatt verték meg, hanem a lány becsületének védelmében verette meg magát. Pingvin egyéniségéhez illő, mértéktartó ellenszenvvel szemléli az apák világát, az előző generációkat, mint nemzedékének többsége, éppúgy rajong a dzsesszért, mint társai; ő azonban nemcsak szerelmében Don Quijote, hanem erkölcsi elvei is megegyeznek a szerelemben szintén csalódott búsképű lovagéival. Pingvin reménykedik, hisz a jó győzelmében, és hogy sikerül is diadalra juttatnia az igazságot, nemcsak a költői igazságszolgáltatás műve, hanem a társadalom természetes gesztusa is.
Az olvasó nem téved, ha Pingvin történetében egy anti-Zabhegyezőt vél felfedezni, s ez az ellentét legalább annyira visszavezethető a két történet valóságalapját adó társadalom különbözőségére, mint Salinger és Stawinski eltérő világnézetére. Mert az sem egyszerűen az olvasónak tett engedmény, hogy Pingvin diadalt arat, sőt, talán minden téren kiverekszi magának a győzelmet.