Az állatorvos is ember

ELHÚZÓDOTT A FÜGGÖNY, s a világ leghíresebb állatorvosa zavartan hunyorgott az ablakon beáramló napfényben. Nem láttam, csak hallottam, hogy azt mondja: "Jaj nekem, már megint!" (Vagy valami hasonlót), aztán előjött, hogy autogrammal, dedikációval bocsássa útjukra a rajongóit. Később megtudtam, hogy mindig hajlandó fogadni az amerikai olvasókat, már csak azért is, mert először egy amerikai kiadónak jutott eszébe, hogy egy kötetben jelentesse meg két első könyvét, és végül ez hozta James Herriotnak a világhírt. Most is Amerikában kiadott dupla köteteket nyomtak az orra alá dedikálni; egy philadelphiai nő elmondta, hogy angliai programjában mindössze a londoni Tower, a Buckingham-palota, Stratford és Herriot szerepelt; most már elégedetten tér haza a trófeáival. Amikor elmentek a látogatók, és az író betessékelt a rendelőbe, azt mondta: "Nem is hinné, hogy az amerikaiak jobban értik a könyveimet, mint a honfitársaim. Az utóbbiak csupán azt látják bennük, hogy szórakozatóan írok az állatok életének megmentéséről, de az amerikai azt is értékeli, ami a tulajdonképpeni célom volt: bemutatni Yorkshire szépségeit és lakóit a világnak, a farmerek kemény életét, no meg az állatorvosokét is, amilyen még a penicillin feltalálása előtt volt."