Giles, a sárkány ura

A gazda hihetetlen népszerűségnek örvendett. Valóban rámosolygott a szerencse. Az őszi s a kora téli munka is ment, akár a karikacsapás. Már-már úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van, ám akkor megérkezett a sárkány.
Akkoriban a sárkányok már ugyancsak kipusztulófélben voltak a szigeten. A Középső Királyság területén Augusztus Bonifacius uralkodása alatt már jóformán nem élt olyan ember, aki a saját két szemével látott sárkányt, vagy ha mégis, akkor is legfeljebb sok-sok évvel azelőtt történhetett a dolog. Igaz, továbbra is ott voltak még az ingoványos mocsarak, nyugaton és északon pedig a lakatlan hegységek, ám ezek igen messzire estek. Azokon a területeken valamikor réges-régen számtalan féle és fajta sárkány tanyázott, s úgy hírlett, ők bizony igen nagy távolságokra is portyázni mentek. A Középső Királyság azonban messze földön híres volt a félelmet csak hírből ismerő királyi lovagokról, s ők oly sok kóbor sárkányt öltek meg vagy küldtek vissza súlyos sérülésekkel, hogy a többiek feladták s többé nemigen merészkedtek erre a vidékre.