Elbeszélés és prózanyelv

A kötet tanulmányai az elbeszélésmód és a prózanyelvi szövegműködés különböző formáit vizsgálják sokféle világ- és magyar irodalmi szövegen a szónoki beszéd, a regény és a novella műfaján keresztül. A tanulmányok a próza- és regényelmélet olyan meghatározó kérdéseit veszik számba, mint Mihail Bahtyin karneválelmélete és nyelvfelfogása, kronotopikus és beszédelméleti teóriájának relevanciája magyar irodalmi szövegekben, a fantasztikus diszkurzus értelmezései orosz és spanyol elméletekben és szépirodalmi művekben. Fontos elemzések szólnak az irónia nyelvi működéséről, az irodalmi-retorikai beszéd kompozicionális felépítéséről, az elbeszélői nyelv identitásképző szerepéről, az irodalmi intertextualitásról, a mitikus, szimbolikus és biblikus kulturális hagyomány szövegképző erejéről. A változatos elméleti és módszertani közelítésmódokat ugyanakkor közös nevezőre hozza a nyelvre, a nyelviség sajátos irodalmi működésmódjainak feltárására irányuló értelmezői alapállás és a vizsgált művek újszerű interpretációjára való igény.
A kötetben elemzett szövegkorpusz az európai és amerikai próza területéről olyan világhírű alkotók műveit szólaltatja meg, mint Dosztojevszkij, Victor Hugo, Julio Cortázar, Théophile Gautier, Enrique Vila-Matas, Albert Camus vagy Alessandro Baricco. A magyar regény és novella történetét képviselő művek palettája még szélesebb: Pázmány Péter beszédeitől Mikszáthon, majd Kosztolányin, Füst Milánon, Kaffka Margiton és Németh Lászlón keresztül az utóbbi évtizedek magyar prózaművészetének (Ottlik, Hajnóczy, Spiró, Garaczi és Esterházy szövegeinek) tanulmányozásáig ível.