Jelek és sámánok a sziklarajzokon

Régóta foglalkoztatja a kutatókat és a nagyközönséget a sziklákon található ábrázolások jelentése. Egyáltalán megérthetők (vagy megfejthetők) a sziklákon található jelek? Milyen elvek alapján foghatunk hozzá a sziklarajzok furcsa alakzatainak vizsgálatához? Felfedezhetők-e jelképek (szimbólumok) és/vagy jelentést hordozó jelenetek a sziklavésetek között? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel a sziklarajzok szemlélése során van-e üzenetük a számunkra?
A kötet célja éppen az új, kevésbé ismert sziklarajzok bemutatása.

Hoppál Mihály (Kassa, 1942) a hatvanas évek végétől kutatja a magyar narratív hagyomány különböző területeit (néphit, népi gyógyítás, magyar mitológia, sámánizmus). 1967 óta dolgozik az MTA Néprajzi Kutatóintézetében, ahol létrehozta a népi gyógyítási archívumot és a nemzetközi hírű Sámán Archívumot. 1997-tol az Európai Folklór Intézet igazgatója, melynek keretében az UNESCO szellemi világörökség konvenció kidolgozásában tevékenyen vett részt. 2003-tól 2009-ig az MTA Néprajzi Kutatóintézetének igazgatója volt, 2012-tol ugyanott professzor emeritus. Több mint két évtizeden át volt a Nemzetközi Sámánkutató Társaság elnöke. Több könyvsorozat (Bibliotheca Shamanistica) és folyóirat (Hungarian Heritage) szerkesztője, terepmunkát végzett Szibériában, Koreában és Kínában, dokumentumfilmeket készített az ott élő sámánokról.