A tudomány határai - Hasonlatok és szóképek a tudomány világában

Hans Peter Dürr ötven éven át elmélyülten foglalkozott a kvantumfizikával. Előadásaiban, különösen az utolsó tíz évben újra és újra arra vállalkozott, hogy közel hozza a modern fizika felismerésein alapuló világszemléletet egy szélesebb közönséghez. A modern fizika olyan felismerésekre jutott, amelyek már nem engedték meg a határvonalak eddigi egyértelmű meghúzását az anyagi és a szellemi világ között. A természettudomány és a vallás azóta egymást kiegészítő, egymásra utaló elveknek tekinthetők. Felismerték, hogy az "anyag" nem "anyagból" van, hanem végső fokon "kapcsolatstruktúrákból", amelyek nem megragadhatók, ezért szellemieknek is nevezhetjük őket. Ebben a helyzetben a fizikusnak ahhoz, hogy megértesse magát, metaforákat is kell alkalmaznia. Ezzel pedig belép egy olyan szintre, ahol a szóbeli egyetértés az emberiségnek azzal a részével, amelyiknek a vallás jelent valamit, már nem látszik lehetetlennek. A mindent egymással összekötő háttér láttán, amely minden végérvényes meghatározás alól kivonja magát, tudatára ébred, hogy végső soron nemcsak a vallás, hanem a tudományok is hasonlatokban és metaforákban beszélnek.