Móricz Zsigmond művei a filmvásznon

Amikor Deésy Alfréd rendező azzal a javaslattal keresi fel Móricz Zsigmondot 1935 elején, hogy készítsenek filmet a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-ből, az író ezt jegyzi fel naplójába: ,,Éppen benne voltam a nagy szerelemben a film iránt." A kezdeti lelkesedést később komoly csalódások követik, de az új művészi forma vonzása végigkíséri pályáján a magyar próza legjelesebb mesterét. Hamar Péter először azt mutatja be könyvében, miként került Móricz a mozi vonzáskörébe, valamint szól arról is, hogyan vélekedett az író a mozgókép művészi lehetőségeiről. Kiadatlan naplórészleteket, kötetben nem közölt, korabeli újságcikkeket idéz annak érdekében, hogy hiteles módon táruljon fel az olvasó előtt a XX. század első felének magyar filmvilága és az író helye ebben az ellentmondásokkal terhes viszonyrendszerben. Ezt követően bemutatja a Móricz műveiből készült valamennyi mozifilmet megszületésük sorrendjében, feltárva keletkezésük körülményeit, esztétikai értékeiket és művészi korlátaikat, majd ízelítőt ad a bemutatásuk idején született kritikai visszhangból is. Az összefüggések jobb megértése érdekében a megfilmesített művek néhány fontos jellemzőjét említik a fejezetek elején olvasható, irodalomtörténeti szempontú megjegyzések. A fejezetek végén minden filmre vonatkozóan bőséges filmográfiát talál az olvasó, és a kötet végén egy táblázatban felsorolva szerepelnek a televíziós Móricz-adaptációk is.