Zongora akarunk lenni - Közép-európai irodalmi interferenciák

"Fölmerülhet a kérdés, hogy Kertész Imre és azok a kortársai, akik ma elismert magyar írók Németországban, ťnagyobbŤ írók-e, mint azok a ťnagyŤ klasszikus íróink, akik nem részesültek hasonló külföldi fogadtatásban, még kevésbé Nobel-díjban. Nemcsak a 19. század és a Nyugat nagyjaira gondolhatunk itt, hanem Illyésre, Szabó Lőrincre, Weöresre, Pilinszkyre, Nemes Nagy Ágnesre is, vagy akár a kortársak közül is Hajnóczyra, Oraveczre, Tandorira, Spiróra, Závadára, Tolnaira, akik egyikétől-másikától megjelentek ugyan néha perifériális kötetkék, de mindjárt alá is merültek a könyvtermelés mérhetetlen áradatában. A kérdés persze nyilvánvalóan értelmetlen, mert az irodalmak idegen nyelvű recepciója sohasem ťméltányosŤ, és nincs tekintettel a mindenkori hazai kánonra, hacsak nem hivatalos anyaországi intézmények vezérlik, mint néha a magyar szerzők exportját. Ékesen bizonyíthatja ezt az önmagában véve örvendetes, de nyilvánvaló túlzásokba eső és valószínűleg hamarosan elmúló Márai-divat, vagy még inkább a német irodalom magyar recepciója, amely az utóbbi évtizedekben köszönőviszonyban sincs a németek saját értékrendjével." Györffy Miklós új tanulmánykötetében olyan írásait gyűjtötte össze, amelyek a német nyelvű irodalmak 20. századi jelenségeit a magyar kulturális recepció perspektívájából elemzik, továbbá azt vizsgálják, hogy az újabb magyar irodalmat milyen kapcsolatok fűzik a németséghez, a német kultúrához.