A sivatag forró lehelete

A lengyel emigráns irodalom kiemelkedő alakja, Gustaw Herling-Grudzinski (1919-2000) szörnyű történelmi tapasztalatokat szerzett a XX. század közepén. Más világ című könyvében még az önéletírás és a tényirodalom eszközeivel örökítette meg az orosz lágerek borzalmait, későbbi műveiben már egész más törcéneteket keresett, de ezekben is a lélek sötét oldala tárul fel, néha pedig „a gonosz lenyűgöző szépségű arcát" is megcsodálhatjuk. A kötetben olvasható novellákat élete utolsó évtizedében írta, ekkor már tökéletesen kiismerte magát legkedveltebb műfajában, a krimiszerű rejtélyekben, paradoxonokban bővelkedő metafizikai elbeszélésben. Hősei hiába próbálnak szembeszállni a végzettel, a legtöbb, amit elérhetnek, a halálba való belenyugvás. A szerző a XIX. századi elbeszélés legnemesebb hagyományait újítja meg, a nagy elődök kőzül Poe, Melville és Henry James alakját is megidézi. Herling-Grudzinski 1955-ben telepedett le Nápolyban, miután feleségül vette Lidia Crocét, a filozófus lányát. Bár nem települt haza Lengyelországba, emigráns sorsa 1990-ben véget ért. Korábban tiltott művei azóta a lengyel gimnazisták kötelező olvasmányai lettek.