BankKárok, avagy mi történik a pénzünkkel?

Günter Ogger vörös posztó a német bankárok és egyéb nagy hatalmú pénzmozgatók szemében. A nagy nyilvánosság előtt rendezett közös kerekasztal-beszélgetéseik rendre botrányba fulladtak, a higgadt urakban magasra csapott a szenvedély, hisz a jó nevű író-publicista is szenvedélyes, sőt gyilkos támadást indított e könyével a bankok, biztosítók, az adószedő állam, a nagy és kisebb pénzügyi vállakozások sviháksága ellen, a pénziparosok gyámkodásába szorított állampolgár védelmében. Nevezett állampolgár pedig azzal hálája meg Ogger fáradozását, hogy viszi a könyvet, mint a cukrot: a Bankkárok hónapok óta vezeti a Der Spiegel bestsellerlistáját. a szerző nem vagdalkozik felelőtlenül, állításai alátámasztására gazdag példatárral rukkol elő, s a példák hátborzongatóan ismerősek. Szó esik itt számlafosztogatásról a polgár tartozásának villámgyors, követelésének csak néhány napos késéssel elvégzett könyveléséről, szó esik csalárd szerződésekről, a polgár tervszerű félrevezetéséről. Hallunk álbankokról, amelyek feltűnnek, aztán eltűnnek. lelepleződik a hitelkártya titka a forgalom pontos könyvelésének köszönhetően a bank még azt is tudja, mikor és hol, mennyiért vett valaki porszívót vagy kozmetikumot. Rádöbbenünk, miféle fogásokkal lehet betéti kamatokat elsinkófálni, horribilis hitelkamatokat kíméletlenül behajtani. Találkozunk mézédes ügynökökkel ha az ügyfél pénzt hoz és jéghideg végrehajtókkal- ha az ügyfél megszorul.
A könyvből leszűrhető keserű tanulság: mindeme machinációk révén pénzünk műpénzzé válik, s aki megtakarított forintjait nem a ládafiában tartja, annak a komputerek még a gondolatait is kifürkészhetik.