Őshonos-e a magyar a Kárpát-medencében?

Röviden, tömören és érthetően (95 oldal) megfogalmazott kis könyv rólunk magyarokról. Úgy vélem hogy eme 95 oldalon "talán?" sokkal több igazságot olvashattok a magyar történelemről, mint a hivatalos, a magyarországi tanintézeteinkben tanított, a magyar szelemet gyilkoló, írtó történelemkönyvek oldalain. Az, hogy idegeneknek állandóan a miénkre fáj a foguk, azt már megszoktam, de azt, hogy az életünk értelmét, a szemünk kincseit, a gyermekeink jövőjét, a gyermekeink egészséges szellemét szisztematikusan derékba törjük, sehogy sem értem meg.Kisebbségi érzéseket, nemzeti büszkételenséget palántálunk a lelkükbe, habár semmivel sem vagyunk alábbvalóak mint bármely más nemzet, söt, helyenként (ha nem mindenütt?) büszkeséggel kellene minket eltőltsön az a tudat, hogy magyarok vagyunk. Minden nap, még a déli harangszó is a mi, magyarok dicsőségét zengi. Ilyen ocsmányság a világon nincs, mint éppen itt nálunk magyaroknál, sokkal nagyobb erőfeszítést teszünk az önmagunk megsemmisítésére, a nemzet lélektelenítésére, butítására, mint a nemzet oktatására, felemelésére. Sajátmagunk hohérai lettünk. Törjük szét a másokéra (a magyarok tulajdonára, nagyszerűségére, kulturájára, javaira) éhes, kapzsi nemzetek által körénk épített iszonytató szellemi terror és történelmi elferdítések, csalások, hazugságok vaskos falait. Ne engedjünk az alig 200 éve, a habsburgok által meghonosított a "honfoglalás" ránk kitalált fogalma által kisemmizenek, sehonnainak hívjanak minket! Követeljük vissza mindazt ami jogosan a miénk! Az idegenek nem csak a javainkat, az országunkat, de még a lelkünket is pokolra akarják küldeni. Ne hagyjuk! Soha ne törjünk más nemzetre (ahogy soha nem is tettük), ne kivánjuk azt ami nem a miénk, de ami a miénk azt életünk árán is kiköveteljük, megtartsuk, visszaköveteljük, tovább adjuk a gyermekeinknek "szent kötelesség" szerint éljünk!