Lélekhajó

A kötet szerzője a líra eszközeivel igyekszik felhívni a figyelmet a hazánkban tapasztalható
egyéni és közösségi identitáskeresés problémáira és az erkölcsi értékválságra.
Verseiben az élet és halál, az öröm és bánat, a szeretet és gyűlölet, a tudás és a tudatlanság, a túlzott rend és a szabadság, a fény és az árnyék egymásba fonódása és kölcsönhatása jelenik meg, hol direkt, hol metaforikus formában. Valószínűleg a jövő bizonytalansága miatti félelem magyarázza egyes versek pesszimista, szomorkás hangulatát.
Az elsőkötetes szerző műveiben időnként felbukkan a múlt iránti nosztalgia: Tegnap másképpen múlt a megszentelt idő, de csak annyiban, amennyiben az hosszabb távra érvényes értékeket hordoz.