Velence ólomkamráiban

Inkább hírhedt, mint híres, öregember, amikor megírja emlékiratait. Ezekben sok a trágárság, szinte kifogyhatatlanul hömpölyög bennük végig a szerelmi kalandok elég vaskos leírása. Nyughatatlan kalandor, ki az emberiség minden rétegében járatos. A nép salakját éppen úgy ismeri, mint a császári udvart, a sok elfelejtett ember soraiban felbukkannak szinte halhatatlan nevek, melyek viselőivel elbeszélgetett. A sors élénken labdázott vele s hol fenn volt, hol lenn, de mindig törhetetlen akaraterővel s nagy élnivágyással. (...) Hogy nem volt közönséges szélhámos, az bizonyos. Pádua híres egyetemének jogi doktora volt, pap és Acquaviva bíboros titkára, Dagadino szenátor nevelt fia, a San Samuele-színház zenekarában hegedűs, Berni bíboros gazdasági ügynöke, a spanyol Sierra telepítője, az augsburgi békekongresszuson portugál meghatalmazott, Potsdamban kadett-nevelő, Párizsban lottó igazgató, iparos és spekuláns, emellett folyton-folyvást: a hölgyek öröme. Moly Tamás.