Glogovácz és a holdkórosok

Glogov?cz Simon meghal, de mag?t meg nem adja - a mindenhat? f?szerkeszt?nek, aki visszautas?totta, a lektornak, aki k?ziratait pap?rkos?rba dobta, a szerkeszt?knek, a rovatvezet?knek, a foly?iratok ,,ig?nyeseinek". Tragikus hirtelens?g? hal?la egyszeriben felkapott? teszi, a h?rt az ?js?gok gy?szkeretben hozz?k, a k?lt? hagyat?k??rt kiad?k vet?lkednek, a kritikusok szuperlat?vuszokban vitatkoznak.Ek?zben a budai hegyekben t?megek hallgatj?k ?h?tattal a szent?let? pr?dik?tort, a jelen ?s j?v? l?tnok?t. A remete megsz?lal?sig hasonl?t... Igen, Glogov?cz Simon ?l - agyaf?rt ?l-?ngyilkoss?ga teljes sikerrel j?rt -, most m?r ?lvezni akarja posztumusz dics?s?g?t. De a kiad?nak, kritikusoknak, foly?iratoknak nem kell az ?l? Glogov?cz, csak a m?rt?r volt ?zlet ?s szenz?ci?. ?s ekkor kezd?dik Glogov?cz Simon v?ndor?tja. Megismerkedik J?zsef n?dor halad? lelk?let? im?d?j?val, a balatoni villatulajdonos ,,szeg?ny ?zvegyemberrel", az ?sz?l? hal?nt?k? ?r?val, a Memphis irodalmi k?v?h?z t?rzsk?z?ns?g?vel, a ,,k?kl?mp?s n?vel", az okos ?s ki?br?ndult fest?n?vel, aki v?g?l maga is giccsping?l?sra adja fej?t... a f?ltehets?gek ?s f?l?let?ek birodalm?nak ,,?llampolg?raival", ?s v?g?l tal?lkozik - ?nmag?val. A szatirikus kisreg?ny mondanival?ja: a tehets?g k?telez, a tehets?ges ember felel?ss?ggel tartozik mag?nak, a t?rsadalomnak. Ebben a k?nyvben csupa olyan ember l?p sz?nre, aki ezt szem el?l t?veszti, tudatlans?gb?l vagy tudatosan. K?z?j?k ker?l Glogov?cz Simon, a nagy c?p?k k?z? a kis c?pa, ?s term?szetesen - ? marad alul.