Arany, tömjén, mirha - Novellák II.

.... Isten kiküldé őket a Paradicsomból.Ők pedig fejöket lehajtva, remegve és sápadtan menekülének az Ur­nak orczája elől.És amint visszapillantának a kertre, láták, hogy fegyveres kerubok állják el a kertnek bejáratát.Megrettenve mondák:- Vajjon üldözni fognak-e?És tovább sietének a kietlenbe.S ime az ég fejökre sötétedék. Vad szél zúdula rájok a Paradicsom felől, s megsodorá az égi madarat is a magasban.- Tovább! Tovább!Soha azelőtt nem vala fölöttük komor az ég. Csupán kék eget látának és fehérlő felhőket. A kertet estennen bő harmat öntözé.S íme most dörgés rázza meg az elborult eget; tüzes nyilak cikáznak alá a magasból. Oroszlánok és őzek is rémülten futnak a hegyek felé!- Tovább! Tovább! (részlet)