Felvidékiek Pécsváradon 1947-2007

A Pécsváradi Várbaráti Kör helytörténeti sorozata, a Pécsváradi füzetek 2. kötete 2009 május 15-re jelent meg Felvidékiek Pécsváradon címmel. Ezen a napon lépett testvérvárosi kapcsolatra városunk a szlovákiai Garamszentgyörggyel. A kötetet az ünnepélyes aktus alkalmával mutatták be a Művelődési Központ zsúfolásig megtelt nagytermében. Korábban két alkalommal rendezett kiállítást a Pécsváradi Várbaráti Kör az ide származott felvidékiekről: 1997-ben, ideérkeztük 50. és 2007-ben, a 60. évfordulóján. A kiállításhoz folytatott gyűjtőmunka folyamán született meg az önálló kötet gondolata. Előszavában dr. Pukkai László galántai történész a Duna északi partjáról, az otthon maradottak szemszögéből keresi a választ a huszadik század e nagy exodusában felvetődő kérdésekre. Dr. Kófiás Mihály a kitelepítésről írott, sok adatot tartalmazó tanulmánya közzé teszi az embertelen eljárás valamennyi mozzanatát a bevagonírozástól a megérkezésig. Közli mindazoknak a családoknak a nevét, amelyek az 1940-es évek végén Pécsváradra kerültek. Megtaláljuk a könyvben valamennyi itt élt és ma is itt élő felvidéki nevét, és megemlékeznek az örökre eltávozottakról is. A történelmi esemény néprajzi, történeti, kulturális és emberi megközelítését találjuk dr. Andrásfalvy Bertalan írásában, amely a két kiállítás alkalmával íródott. 1997 Pünkösdjén emlékeztek meg legelőször az 50 éve történtekről a református templomban, ahol Lőrincziné Vörös Júlia idézte fel a történteket, amelyeknek kislányként maga is részese volt. Ő lett a Felvidékiek Klubjának első elnöke az 1998. januári megalakulás után: tollából olvashatjuk a beszámolót a klub első tíz évéről. Farkas István a Nagymácsédról érkezettek kálváriájáról számol be a könyv lapjain. ,,Ne legyen szívetekben gyűlölet!" - szólít fel a néhai Noszek Ferenc nagymácsédi polgármester Pécsváradon elmondott köszöntőjében. Az első megemlékezést követték az első közös hazalátogatások. Először Galánta környékére, a Mátyusföldre mentek 1998 tavaszán, majd egy év múlva a Garam vidékére, hiszen e két tájegységről érkeztek a hajdani kitelepítettek. Dretzky Katalin és e sorok írója ad úti beszámolót az első megemlékezésekről és hazalátogatásokról. ,,Az én nemzedékemből többen is elmondhatjuk, úgy megszerettük új lakóhelyünket, hogy nem feledhetjük az ősi Felvidéket" - zárta visszaemlékezését Szabó Éva 2008. március 15-én, amikor a felvidékiek emlékkövét avatták fel, rajta az útra bocsátó falvak, városok nevével. Az ő naplószerű jegyzeteivel illetve dr. Kófiás Mihály történelmi kronológiájával zárul a kötet. Mindezt rengeteg kép illusztrálja a felvidéki családok fotóalbumaiból, a Pécsváradi Várbaráti Kör archívumából, továbbá az utóbbi tíz év eseményeiről készült fényképek közül.