Mint orvos és mint teológus - Kalandozások az orvostudomány és a filozófia - teológia határterületein

Ez a könyv útikalauz az Életjárható ösvényeit keresők számára. és mentőöv a mocsárba tévedt és már süllyedő szerencsétleneknek.
A szerző az orvostudományok és a teológia doktora kettős illetékességgel tárja fel a kátyúba került erkölcsi életünk bajait, és mutat rá az orvoslás feltételeire és módjaira.
Egy irreális társadalmi utópia megvalósítása érdekében űzött négy évtizedes lelki és szellemi rombolás áll mögöttünk. Ennek eredményeként az önpusztító társadalmi nyavalyákat jelző valamennyi statisztkában mint az alkoholizmus, öngyilkosság, művi abortusz, korai halál, alacsony szaporulat, illetve a népesség állandó csökkenése a világranglista élére küzdöttük fel magunkat. Mintha elfelejtettük volna vagy elfelejttették volna velünk a helyesen élés művészetét, az ars bene vivendi-t. Mintha elfelejtettük volna, hogy az életet csak bizonyos normák betartásával lehet emberhez méltó módon élni. Mintha elfelejtettük volna, hogy ezek a normák erkölcsi jellegük mellett a megmaradás és növekedés gyakorlati célját szolgálják. Megsértésük idővel szükségszerűen az egyéni és közösségi élet praktikus szféráiban bosszulja meg magát. Ez a minden másokért is felelős embernek, az őrzés felelősségét átérző gondolkodónak szóló könyv jó hír arról, hogy a sivár valóság ellenére is még van remény. Az örök forrásokból kiapadhatatlanul szökellnek fel az élő vizek. Vissza lehet térni a forrásokhoz: megtisztulhatunk bennük és szomjunkat olthatjuk tiszt vizükből.
A szerző egy gyepűjáró módszerességével igen széles körben járja be mai életünk csapdákat rejtő területeit. Beszél a szexualitásról és buktatóiról, az azzal kapcsolatos lelki zavarokról, szerelemről és házaságról, a családtervezésről és fogamzásgátlásról, a gyermekáldásról, az abortusznak nevezett magzatgyilkosságról és annak következményeiről. Tárgyalja az öregkor, a betegség, a szenvedés, és a halál nehéz kérdéseit, méltóságteljes elfogadásuk és megélésük módját. Rámutat az emberi szabadság határaira, az egyéni döntés nehézségeire és szükségességére, az általános emberi és a különleges orvosi és papi felelősség szerepére. Mindezt a medicina pastoralis művelőjének jogosult kompetenciájával. Mint orvos és mint teológus
Külön érdeme a könyvnek a megfogalmazás olvasmányossága, stlusának oldottsága. Az idevágó szentírási idézeteken túl támaszkodik a vonatkozó zsinati szövegekre, pápai enciklikákra és egyéb megnyilatkozásokra, neves orvosok és teológusok véleményére, Hippokratésztől Häringig, a genfi és tokiói deklarációig; az orvosi gyakorlatból vett példákkal illusztrálja, hogy az élet elég gyakran produkál határeseteket (W. Symmers, K. Ann Quinland és mások esetei).
Mindezegy nagyon komolyan veendő tanítássá és figyelmeztetéssé áll össze, nehogy egyszer bűnösnek találtassunk az írástudók árulásában. Az őrt állók dolga, hogy őrt álljanak és virrasszanak.