Kagylóének - RÉGI ÉS ÚJ VERSEK

Füzesi Magda, a Kárpátaljai Forrás Irodalmi Kör egyik alapítójaként az elsők között fogalmazta meg az 1944-es deportálások sorstragédiáját, majd a hallgatásra kárhoztatottság tragikumát, a kimondhatatlanságot és a kollektív bűntudat visszás és fájdalmas érzéseit. Lisztóczky László irodalomtörténész utószavában jól jellemzi e gazdag asszonyi költészet mélységeit: Elsősorban az egyszerű szépségek és az intim hangulatok kifejezője, a mindennapok örömei és gondjai, az élet apró jelenségei, miniatűr szépségei, a csendes csodák igézik meg. Főként tájleíró költészetében nyilatkozik meg mámoros élet- és szépségszeretete, a szülőföld iránti hűsége. Újabb verseiben nemcsak Kárpátalja varázslatos tájait, hanem az anyaország és Erdély természeti szépségeit is magához öleli. Költészetének fő erőssége az egyszerűség és természetesség, a látvány és a látomás között félúton egyensúlyozó jelképiség gazdag asszociációs játéka emelte Füzesi Magda költészetének jellemző vonását Bertha Zoltán irodalomtörténész.