A bukás

Dürrenmatt 1988-ban azt mondta egyik interjújában, amikor megkérdezték tőle, nem kíváncsi-e Magyarországra, nem akarna-e eljönni, hogy majd akkor jön ide, ha A bukás megjelenik. Íme, hát itt van A bukás, magyar fordításban, s újra élvezhetjük a Mester szellemességét, utolérhetetlen bukfenceit a történet szövése-bonyolítása közben, s a szokásos csattanós poént. Csakhogy A bukás mégis más, mint a többi, eddig magyarul is megjelent Dürrenmatt-mű mert, mert a történet feszültségét és a "poént" maga a történelem írta, vagy legalábbis történelmi események szolgáltak Dürrenmatt modelljéül. Egy diktatórikus berendezkedésű, meg nem nevezett országban összeül a Központi Titkárság, hogy fontos ügyekben határozzon. A Titkárság tagjai arc és név nélküliek, legfeljebb csak gúnynevük van. Erről a gyilkossággal végződő titkársági ülésről szól A bukás, s nem mérhető máshoz, mint Orwell kis remekművéhez, az Állatfarm-hoz.