Szabadulás az értelemtől - Tanulmány a modern gondolkodás irányzatairól

Aquinói Tamás után az autonóm ember elszakad Istentől és minden magasabb rendtől.
Ez a látszólagos felszabadulás a reneszánszban a legmagasabb szinten továbbhalad a felvilágosodás felé; a 19. század óta pedig állandóan hanyatlik, el egészen a modern kétségbeesésig, az értelem abszurd feladásáig, az élvhajhászatba, a kábítószerekbe és tébolyba hogy így megszabaduljon a gép rabságától. A modern ember gyűlöli az értelmet, mert az önmagában nem ad tartalmat az életének, ezért sutba dobja. Ezzel szemben áll a Szentírás kijelentése, mely szerint az ember ugyan reménytelenül elveszett, mégsem egy semmi; Isten képére teremtetett, az Ő feléje forduló lényét értelmével felfogja és így megtalálja egzisztenciájának a célját. a keresztyén ember felelőssége ma abban áll, hogy a felbomlásban lévő intellektuális helyzetben ragaszkodik a Szentírás változhatatlan igazságaihoz, azokat saját életében érvényre juttatja, valamint kézzelfogható tettekben és érthető szavakban másokkal közli.