Kele - Vuk

Kele Megsebesül egy gólya, nem tarthat a többiekkel Afrikába. Hogyan veszi gondjába az ember, hogyan szokik össze a háziállatokkal, hogyan vészeli át a telet, milyen ösztönöket ráz fel benne a tavasz és a nyár ezt mondja el vonzóan és költőien Fekete István, a természeti világ és falusi élet avatott ismerője. Nemcsak a vadon élő és ősidők óta emberhez szelídült állatok találkozásáról van szó azonban. Nemcsak a házőrző kutya, a csacsi és a ló meg tehén tárgyalja meg életének apró-cseprő gondját és baját Kelével, a sérült szárnyú és következésképpen túlzottan érzékeny, szilajul gyanakvó gólyával. Itt az ember is a természet egészének szerves részeként él falusi környezetében.
Vuk A rókavárban szuszog nyolc rókakölyök. Kag és Iny, az apa- és anyaróka gyönyörködve nézik őket. Ott van közöttük Vuk is, ő a legéletrevalóbb, az öregapja vére van benne, aki a maga idején az első volt a rókanemzetségben. A kölykök lassan növekednek, de váratlanul szörnyű dolog történik: az ember legveszedelmesebb fajtája, a villámló fegyverrel járó vadász rátalál a rókavárra, s ez az egész család pusztulását jelenti. Csak Vuk marad életben, csodával határos módon, meg egyik húgocskája de az rabságba kerül. Sok kemény harcot kell vívnia, sok mindent kell megtanulnia, míg végül híres vadász, a rókanemzetség dísze válik belőle.