Az időfelhasználás metszetei

Az életmód és kultúra szociológiai jelensége több nézőpontból és eszközzel, számos időbeli, térbeli, társadalmi, vagy tevékenységi metszetben közelíthető meg. Ezek egyike a mindennapi időfelhasználás, amelynek adathátterét hazai és európai időmérleg-vizsgálatok adják. Az időfelhasználás szerkezeti elemzése során az értékelt, változatos, aktív időtől az értékét vesztő, egyoldalú, passzív idő képletéig jutuk el. A két szélsőség között épp oly folyamatos az átmenet, mint a szellemi-fizikai szabadság biztosító társadalmi jólét és a gúzsba kötő nélkülözés, szegénység között; a születéskor várható magas és alacsony életkor között; az értékén megfizetettt munka és a segélyezett életforma között; a testi-szellemi egészség és a korlátozó betegség, fogyatékosság között; a szoros napirend szerint és az időfolyamban élők között; a média rendeltetésszerű használata és a médiafüggőség között. A rendszerváltozást követően a szabadrendelkezésű időn belül dominánssá váló tévénézés főként az anyagi és kulturális szegénység, betegség, kifáradás következménye. Kevésbé jellemző a foglalkoztatottakra, tanulókra, vagy azon népességcsoportokra, akiknek van aktív szabadidőtöltési szokásuk: olvasnak, sportolnak, kirándulnak, társaságba, kulturális intézményekbe járnak. Az időfelhasználásban megjelenő szélsőségekkel és átmenetekkel számos demográfiai, gazdasági, kulturális mutató mozgása esik egybe. Kötetünk középpontjában ezen egybeesések, jelenségek, folyamatok vizsgálata áll.