Martin mester és a kádársegédek

"Pünkösdhétfőn a Takácsok Sátrát, amelyet a berlini Állatkert egyik terén állítottak fel, eltérő típusú, különböző világból érkező emberek lepték el. Alexander szünet nélkül kiáltozott, s közben üldözőbe vette a tömeg által szorongatott, meglehetősen mogorva pincért. Végül neki köszönhették, hogy a tó mellett, gyönyörű fák alatt egy szabad asztalhoz jutottak. Barátai, Szeverin és Marcell, szintén bevetették szervezési tudományukat, végül sikerült nekik három széket is birtokba venniök. Mindhárman elégedetten telepedtek le. Néhány nappal ezelőtt érkeztek Berlinbe. Alexander távoli országrészből jött, hogy átvegye nagynénje hagyatékát, akinek, mivel nem ment férjhez, ő lett egyetlen örököse. Marcell és Szeverin a polgári életbe akartak visszazökkenni, amelyből elég régen kiszakadtak, amikor arra vállalkoztak, hogy részt vesznek egy hadjáratban, amely viszont a közelmúltban végetért. Lelkes örömmel ünnepelték, hogy újra találkoztak, egymásra találtak, s ahogy ez történni szokott, nem az eseménydús múltról akartak egymásnak beszámolni, inkább a jövendő élet feladataira, teendőire irányították figyelmüket." Részlet a könyvből