Minden folyó a tengerbe siet

Ha Elie vagy ahogyan családja körében hívták: Elizer otthon maradhatott volna szülővárosában Máramarosszigeten egészen máig, ha nem üldözte volna haláltáborokon át Európa barna ragálya, meg a sors, akkor is már a harmadik ország polgára lenne. Ez az egyszerű életrajzi tény is mutatja korunk nagy tudathasadását, amit az 1986-ban Nobel-békedíjjal kitüntetett író sorsában hordoz. Megjárta a birkenaui, az auschwitzi, a monowitzi és a buchenwaldi haláltábort. Anyja, kis húga ott pusztult, pedig ő csak az atyák hagyományát a Talmudot és a Kabbalát bújó, az istenszeretet tüzében égő fiúcska volt. Az újabbkori zsidóság legnemesebb örökségének a haszidizmusnak a híve. Maga írja: valamennyi regényem haszidikus történet

Ez a könyv sajátos wieseli stílusú tanúságtétel. Nem regény inkább vallomás. Kulcsa lehetne első kisregényének nevezetes mondata: Soha nem feledem azt az éjszakát, amely egyetlen, hosszú, hétpecsétes éjszakává változtatta életemet (Az éjszaka, 1960)
Dr. Szigeti Jenő