A meztelen igazságért - A magyar-román viszony megromlásának története

Hogy a legagresszívabb román nacionalizmus kialakulásának legfelismerhetőbb, legkevésbé rejtőzködő ok-okozati összefüggéseiből (ok: a közéleti demokrácia hiánya, életszínvonal csökkenése stb.; okozat: nemzetiségi elnyomás) ne vonhassuk le azt a hamis következtetést, hogy még a legagresszívabb, a népirtástól sem visszariadó nacionalizmus is racionális, tehát könnyen megmagyarázható és könnyen kezelhető, szembesítenünk kell más ok-okozati összefüggésekkel. Miért? Mert a megnyugtató következtetések igen veszedelmesek, ha megalapozatlanok. Hiszen a kiszolgáltatott harcoló felet (esetünkben a megsemmisítésre ítélt erdélyi magyarságot) teszik védtelenné. A megnyugtató következtetések levonója például azt ajánlhatja az erdélyi magyarnak, hogy ne törődjön egyelőre nemzetisége kollektív jogaival, ne küzdjön a kolozsvári magyar egyetem visszaállításáért, hanem harcoljon feltétel nélkül a románokkal együtt a romániai közélet demokratizálásáért, hiszen demokratikus közéletben minden (így a nemzetiségi kérdés is) könnyen megoldható. E tanácsnál egyszerűen azért nincs ártalmasabb, mert a sajátos romániai helyzetben a fenti ok-okozati összefüggés úgy válik önmaga ellentétévé, hogy a román politika mindent alárendel az elsőrendű román nemzeti cél (mint ok) megvalósításának: a soknemzetiségű Nagy-Románia homogén nemzetállammá való átalakításának. A dákoromanizmus mai apostolai tehát azt vallják, hogy nem küzdhetnek egyelőre a közélet demokratizálásáért, a gazdasági élet fellendítéséért, az életszínvonal emeléséért (okozatok), mert gazdag és demokratikus országban lehetetlenné válna az erdélyi magyarság teljes felszámolása. Nem, nem elégedhetünk meg az agresszív román nacionalizmus kérdéskörének a gazdasági és politikai értelmezésével, hanem vállalnunk kell a sokkal bonyolultabb pszichológiai magyarázatot is. Különösképpen nem tehetünk mást akkor, amikor e nacionalizmus képviselői felfoghatatlannak tűnő magatartását akarjuk megérteni. (...) A román nemzeti identitás zavarait is következménynek kell tekintenünk. Következménye a román trianoni pszichózisnak. Utóbbi hasonlít a szlovák és a szerb trianoni pszichózishoz, de nem ugyanolyan. Aki a nem magyar trianoni pszichózisokat nem tanulmányozza elmélyülten, az sose fogja megérteni, hogyan alakulhatott ki a legésszerűtlenebb és legindokolatlanabb gyűlölet: a szomszédos országok nemzeteinek magyargyülölete. A nemzeti identitás zavarainak tanulmányozása közben felfoghatatlannak tűnő dolgokra is rájöhetünk, például arra, hogy a nemzetek viszonyában az agresszió nem feltétlenül agresszióra válasz, s hogy engesztelhetetlen gyűlölet lelkiismeret-furdalásból is nőhet ki. - (Kocsis István)