Az Európa-jog ősforrásai - A kontinentális jogi kultúrák fejlődéstörténete

Az állam és a jog fejlődéstörténetét hordozó ismeretek tudományos igényű feltárása nem új keletű törekvés. Így a történeti jogtudományok viszonylag tekintélyes időbeli jelenlétéről beszélünk hazánkban is, a jogrendszerek évezredekre visszanyúló tapasztalatainak a rendszerezésben pedig ma már szinte áttekinthetetlennek tűnő nemzetközi tudományos eredményekkel rendelkezünk. Ennek a ténynek a felismerése nyomán vesztette el hitelét az egyetemességre, ill. a teljességre való törekvés, enerválódott, ill. retrográddá merevedett a csak nemzeti sajátosságokat kereső szemlélet. Az állam és a jog fejlődéstörténetének mégis manapság egyfajta sajátos reneszánsza tűnik elénk, amit újabban a nemzeti jogtörténet iránt támadt érdeklődés is éleszt. A hazai jogtudomány iránti elvárások között a legkülönfélébb jogtudományi ágazatokban, illetve a hivatásszerűen jogtörténettel foglalkozók eredményeiben benne van korunk levegőjét folyamatosan figyelő igény, amely az állam, illetve a jog történelmi szerepének jobb megértését célozza. Ilyen előzmények után ma is van némi jogalapja annak, hogy a kreatív állami tevékenység, ill. a jog fokozottabb történelemformáló szerepét retrospektív értelemben is gyakran számon kérik a jogtudományok művelőitől. A technikai-tudományos forradalom korába belecseppent új nemzedékek számára ugyanis még összetettebb problémát jelent az állam és a jog szerepének felismerése, és az ebből eredő bizonytalanságok is szélesebb fejlődéstörténeti képalkotás lehetővé tételét sürgetik.