A Magyar Királyi Honvédség 1919-1945

A szerzők átfogó értékelést adnak az ellenforradalmi rendszer katonapolitikájáról és hadseregéről. 1919-től 1945-ig követik a hadrendi, szervezeti, anyagi, technikai, fegyverzeti és személyi változásokat, a hadseregfejlesztés egyes periódusait, programjait. Bemutatják a hadsereg tevékenységét a békés területszerzés időszakában, majd a Whermacht balkáni agressziójában. A legnagyobb figyelmet a Horthy-hadsereg második világháborúban való részvételére fordítják. Az olvasó megismerkedhet a magyar Kárpát-csoport és a gyorshadtest harcaival, a 2. hadsereg mozgósításával, frontra küldésével, hadműveleteivel és pusztulásával, később pedig a hasonló sorsra jutott 1. és 3. hadsereggel. A szerzők megállapítják, hogy ez a hadsereg az őt létrehozó rendszerrel együtt egy kényszerpályán haladt sorsának beteljesülése, a pusztulás felé. A kényszerpályát a fasiszta Németországhoz kötődő szovjetellenes, revíziós politika alakította ki, és erről a politikai és katonai vezetés nem tudta az országot letéríteni. Erre nem is volt alkalmas, ezért a hadsereg sorsa szükségszerűen lett a pusztulás.