A colombre - Elbeszélések

Dino Buzzati (1906–1972) a modern olasz és európai irodalom jelentős alakja. Fiatalkori főműve, az 1940-ben megjelentetett A Tatárpuszta a XX. század nagy metaforáit megalkotó legnagyobbak méltó társává teszi; a pályája csúcsán, 1963-ban kiadott Egy szerelem története pedig az „életszerűbb” olvasmányokat kedvelők legszélesebb körében is páratlan népszerűséget hozott a számára. A kétkötetnyi (A colombre; Riadalom a Scalában) novellaválogatás e kétféle – de az életmű időrendjén túlmenően nagyon is összefüggő – írói világ legjobb elbeszéléseiből ad ízelítőt. A sor a hol Kafkát, hol az akár borgesi mágikus realizmust idéző korai elbeszélésektől az abszurdot a hatvanas évek modern valóságában meglátó "örkényi" novellákig ível. Közös nevezőjük mégsem a világirodalmi hasonlóságokból, hanem egyediségükből: Buzzati egyszeri és megismételhetetlen, borús és bölcs kedélyéből, lebilincselő mesélőkedvéből, óriási tehetségéből ered."– Véletlenül... a milánói földalatti-ásatásoknál… azt mondja, rábukkant... véletlenül...Megint elhallgatott. Zavarban lehetett nagyon.– Véletlenül... – bátorítottam.– Véletlenül rábukkant... – rettenetes pillantást vetett rám – ...én magam is alig akarom elhinni... Nem bírtam tovább.– Mondja hát, főszerkesztő úr! – A Pokol kapujára. Azt mondja, arra bukkant rá. Afféle kapucskára."(Századunk poklait járva)