Égő kastélyok - Egy gyermek élete a háború alatt

1939-ben, egy hónappal az ötödik születésnapom után, édesapám elhagyta Magyarországot és ezzel együtt engem is. Anya azt mondta, apucinak mennie kellett. Halálos veszélyben volt, mint tulajdonosa és kiadója egy, a nácik által akkoriban elkobzott újságnak, ezen kívül zsidó, aki náciellenes cikkeket publikált. Viszont anya semmit nem szólt arról a veszélyről, amely a kislányok, bátyák, az anyukák életét fenyegette emiatt írta Dénes Magda Égő kastélyok egy gyermek élete a háború alatt című csodálatos könyvében. Az önéletrajzi írás a szerző Budapesten, a II. világháború alatt megélt gyermekkorát, majd azt követően nyugat-európai menekültéveit örökíti meg. Az égő kastély metafora és szimbólum egyszerre. A kastély (a mesebeli) az elbeszélő kislányban az őt és családját ért atrocitások miatt a kötet végére az elveszett illúziók, a megsemmisült gyermekkor, a felejthetetlen szenvedések, az örök gyász égő jelképévé válik. Az égő kastély tulajdonképpen Magda saját lelke is, mivel az események egy okos kislány számára aki még ráadásul sokáig naivan hisz egy racionalizálható világban feldolgozhatatlanok. A szerző felnőtt korában sem tudta magát túltenni a történéseken. Ám egész életét végigkísérte a könyvbeli kislány (önmaga) fegyelme és iparkodása, hogy józan ítélőképessége minden helyzetben megmaradjon.