Delírium - A trilógia első kötete

csodálatos, aki olvasta, tudja, aki nem, az olvassa!!! mindenképpen megéri.

a könyv feléig más sem járt az eszemben, mint az, hogy ez a Matched testvére. Szinte ugyanaz a világ: összepárosítás, kiértékelés, egy titokzatos fiú a Vadonból, tökéletes társadalom. Talán annyi különbséggel, hogy a Matched sokkal sterilebb világ valahogy. Amikor annak a világára gondolok, mindig a fény, a fehér jut eszembe, mint egy orvosi szoba. A Delíriumban leírt világ sokkal közelibb, hihetőbb, olyanok az utcák, emberek, mindennapok, mint most, csak picit más Aztán a könyv felétől megváltozott a véleményem Felpörögtek az események, váratlan események történtek, szépen kibontakoztak a karakterek persze itt is becseppent egy kis költészet , izgalmassá vált. Tetszett. Határozottan tetszett. és a vége olyan fura, mert ugye függő vége van valamennyire, de ennél a könyvnél mégsem az járt a fejembe, hogy hol a második rész?, hanem valami békés megnyugvás szállt meg, és azok a szavak jártak az eszemben, mint SZÉPSÉG, SZERETET, BOLDOGSÁG.

Még szerencse, hogy csak akkor kezdtem el olvasni amikor már a polcomon volt a folytatás is. Az elején elég lassúnak éreztem a cselekményt, de a végén már alig tudtam letenni. Ezért nincs szívem levonni a végső pontszámból. Nekem ez a könyv olyan volt mint a tavasz. Ahogy most odakint melegszik az idő az én szívem is felmelegedett. Történjék bármi a szerelem nem fog kihalni.

Nagyon érdekes, új világot teremtett meg az író. Eleinte egy kicsit féltem, hogy ez is csak egy szokásos szerelmi történet lesz, mert kiszámítható volt egy pár mozzanat. A lány lázad, szerelmes lesz, megérti, mi folyik itt, de aztán az egész kapott egy sokkal szebb felhangot. A vége pedig... Nos, igazán nem erre számítottam. Pont most végeztem az első részével, így most még vegyes érzéseim vannak a lezárással kapcsolatban. Kíváncsi vagyok a folytatásra. :)