Dalok Paulának

Hát őszintén ez ez a könyv lehetetlen... Mindenki kever/kavar mindenkivel ... annyira nem jött be...

Szerelem, csalódás, találkozások, hazugságok, barátság, zene... Minden benne van ebben a romantikus, kamaszokról és fiatal felnőttekről szóló regénytrilógiában. Az interneten 50 ezernél is több olvasója volt a történetnek az első fejezetektől fogva, mígnem könyv alakban is megjelent és meghódította a világ könyvpiacait.

A benyomásaim a regénnyel kapcsolatban legalább olyan hullámzóak, mint a cselekményvezetés, valamint a történetben repkedő érzelmek. Egyrészt nagyon olvastatja magát, és könnyű kikapcsolódást nyújt. Jól megragadja a kamasz életérzést, amikor valóban akár pár nap után is őrülten bele lehet szeretni valakibe, amikor tragédia, ha a cipőnk nem passzol a felsőnkhöz, amikor óriásinak tűnik a generációs különbség az ősök meg a gyerekek között, amikor minden kapcsolati változásnak óriási súlya van, amikor olyan, mintha az egész világ ellenünk lenne, és egy matekvizsga pedig a legeslegszörnyűbb dolog, amin valaki csak átmehet. Érdekes szereplőket vonultat fel, akikben van potenciál, és nem csak a tini korosztály azonosulhat velük, hanem a fiatal felnőttek, esetleg még a szülők is. Gyenge pontja leginkább a stilisztikai elemekben van, úgymint a karakterek árnyalása, metakommunikatív elemek alkalmazásának hiánya, valamint a leíró részek, és az atmoszférateremtés teljes hiánya. Ezenfelül az E/3 történetmeséléshez szükséges idősíkok prezentálása egyszerűen bicskanyitogató, és időnként úgy éreztem, ha még egyszer azt kell olvasnom, hogy Ugyanebben az időben a város másik pontján vagy Pár perccel korábban és hasonlókat, akkor falhoz vágok valamit. Nyilván valahogy meg kell oldani, hogyan vezessük át az olvasót, egyik szereplőtől a másikig, de erre azért láttam már sokkal jobb megoldásokat is. Úgy gondolom, ezek kiküszöbölhetőek lettek volna, ha az írónő kifogott volna egy jó szerkesztőt, aki odafigyel ezekre az apróságokra és ezáltal még több színt visz, az egyébként nagyon is helyénvaló írói elképzelésekbe. Mindazonáltal, ha valaki nem tudja mit olvasson a Szent Joganna gimi lezárását övező melankóliában, esetleg könnyű olvasmányt keres saját magának, vagy éppenséggel kamasz gyermekének, akkor ez a könyv nem rossz választás, mondhatni középmezőny. A történet egyébként egy regénytrilógia kezdete, és egy picike függővéggel ér véget, aki tehát kíváncsi Fáncsi, annak le kell csapnia majd a következő részre is, ahol bizonyára hasonló izgalmakban lehet részünk, és reménykedem benne, hogy immáron összeszedettebb és jobb stílusban.