Osztódás

"Az élmény nem siet a vers elé. Szívesen időzik el a homály mellőzött sarkaiban, hogy aztán az emlékezetnek kelljen előcsalogatnia, aki persze nem kezeskedik személyazonosságáért. Lábatlankodik álmok tágasabb terein is. Az álom eljátszik vele, macska az egérrel. Halálos veszély leselkedik rá, a feledés, de valahogy mégis megússza. Közben eltelik néhány nap, év, az élet nagyobbik fele.
Amikor az első sort vagy mondatot leírom, még nem tudom, mi lesz az utolsó. Mi tárul fel abból, ami eddig nem, vagy csak részben volt nyilvánvaló; amit az útszélen hagytam vagy elfelejtettem. Ami mellett elmentem. Jó esetben a végkicsengésben valami mintha felvillanna bizonytalan körvonalaiban. Mintha meg akarna mutatkozni előttem. Csak remélhetem, az olvasó előtt is. Hovatovább persze kitetszik, hogy semmi sem azonos egészen önmagával, hogy minden dolog valami más is."