Előtanulmányok a Szép epikus korszakunk című regényhez

Az Árvízmentesítő Társulat volt zsilipőre, fél lábára béna, háborús rokkant, hanyatt dönti a feleségét a padlón, és egy faszenes vasalóval vasalni kezdi az asszony újabb gyerektől gömbölyödő hasát, Kiss mérnök dereka viszont tovább vastagodik. Egy biológia-földrajz-testnevelés szakos, "évszázados tapasztalattal" rendelkező tanár összegörnyed a szörpautomata előtt, mint egy szükségét végző kutya, egy XIV. századi templomszolga taligán tolja plébánosa tetemét a temetőbe. A város egyik ablakából véres húsdarabok, emberi végtagok hullnak, egy építkezésen dolgozó segédmunkás leesik a második emeleti állványról, és bordáit összetörik az utána repülő téglák: ez az esemény bizonyos mértékig mindenre kihatással van, akár évszázadokkal a baleset előtt történt, akár hónapokkal később C. községben, a Matsópuszta felé vezető út lejtőjén esténként és éjszakánként szokatlan száguldozás kezdődik.
"Amit látok, sokszor szinte megfogalmazhatatlan, ráadásul az az érzésem, hogy krónikaírásomat bármikor félbeszakíthatják, krónikám lapjait pedig szétfújja a szél"- mondja az író egy vele készült interjúban. E könyv lapjait azonban nem a szél fújta szét. Olvasva a töredékeknek látszó előtanulmányok-at és a közéjük csúsztatott szövegeket, az író által meghatározott sorrendben, egyre inkább az az érzésünk, hogy az előtanulmányok név az állandóan változó regény egyik legújabb álneve.