A kék szem és a rózsaszínű mellbimbó históriája

A kötet címadó novellájában Kánya Andor jobbágy siheder 1827-ben felmegy a faluja melletti szakadékos domboldalra, és egy ernyő segítségével repülni akarván, leugrik a szakadékba. Több nemzedékkel később utódja, Kánya Andor műszerész legénykorában egy vendéglő asztalára áll fel, hogy aztán valamilyen titokzatos erőnek engedelmeskedve a Liget felé "ugorjon". Ahol a fák alatt egy áprilisi estén csókolózni fog az egész életében eltűnt leányanyját kereső Krizsik Arankával, és közben "valahová mellé néz". Talán azoknak a "gőzöknek" a gomolygását látja, melyekről egy másik írás szereplője, Hajcsik Imréné cérnázó, palacktöltő, savanyító, tálaló és költő ír verseiben. Mert a kötet hősei nem hagyományos individuumok, nem önálló hősök. A Cserik, Gódorok, Kányák, Krizsikek, Hajcsikok névtelen sokaságába genetikailag, biológiailag, pszichológiailag, társadalmilag beleágyazódva élnek valamilyen "látszólagos, bár egész életre szóló formában".