A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai - Bibó István munkái - Centenáriumi sorozat 6.

Bibó István megpróbálta feloldani a közösségi merevgörcsöket, a katasztrofális történelmi élmények következtében kialakult politikai hisztériákat. Megértette okaikat, s a kialakuló hisztérikus helyzetekben közvetíteni próbált egymással szemben álló politikai felek között. Meghatározó élményei, hogy a világháborúkat lezáró békerendszerek az önrendelkezés elvét nem alkalmazták következetesen, s a magyar forradalom és szabadságharc szovjet vérbefojtása során tapasztalt hatalmi elvtelenség bizonyosan szerepet játszott abban, hogy elmérgesedett nemzetközi helyzetek rendezésére keresett megoldást. A ciprusi, a közel-keleti és az észak-írországi konfliktusokban nem pusztán a nemzetközi államközösség által gyakran rosszul kezelt, félreértett szembenállásokat, hanem nemzetté válási elhatárolódásokat látott, a görög és török, az izraeli és az arab, a brit és az ír nemzetépítések szétválási helyeit és folyamatait. Megértésük és az önrendelkezés következetes alkalmazása az az elvi alap, amelyhez egy lehetséges döntőbíráskodás közvetítő lépéseit kidolgozta. Az önrendelkezés normáját pártatlan és független nemzetközi döntőbíróságnak - nem csupán a tételes jogszabályok, hanem a politikai ítélőképesség alapján - kell alkalmaznia a nemzetközi közösség felhatalmazásával, amelyet a nagyhatalmak együttműködése biztosít. Helyzetképe és megoldási tervezete a pszichológia, a politikatudomány, a nacionalizmus-tanulmányok, a történettudomány, a konfliktuselmélet, a nemzetközi jog és kapcsolatok szempontjainak originális alkalmazását és egymásra vonatkoztatását foglalja magában. Felismerései - napjaink polgárháborúi, a birodalmak felbomlása, a nemzetépítési törekvések ütközései s így a délszláv háború következményei, a Hágai Nemzetközi Bíróság működése egyaránt mutatják - rendkívül időszerűek.