Erdélyi srácok

Könyvünkben az 1956-os magyar forradalommal nyíltan együtt érző és emiatt bebörtönzött erdélyi egykori fiatalok, középiskolás diákok, munkások és egyetemi hallgatók emlékeznek az akkori történésekre. Volt köztük, aki gyertyát gyújtott halottak napján a Házsongárdi temetőben, volt, aki koszorút helyezett el az 1848-49. évi magyar forradalom és szabadságharc hősei emlékművén, volt, aki nekivágott a román-magyar határnak, hogy azon átszökve a pesti srácokhoz csatlakozzon, volt, aki verset írt, voltak a temesvári - elsöprő többségükben román! - egyetemisták, akik nagygyűlésen fejezték ki rokonszenvüket a magyar forradalom és hősei iránt. Bátor kiállásukért, nyíltan megfogalmazott szabadságvágyukért e fiatalok súlyos politikai börtön­éveket kaptak "jutalmul",
de ezáltal tulajdonképpen arra kaptunk tőlük példát, hogy minden körülmények között miként lehet és kell megmaradni egyenes gerincű embernek.

Könyvünk célja, hogy ezt a példát felmutassuk és nép­szerűsítsük, mindenekelőtt a fiatalok - középiskolások és egyetemi hallgatók - körében, s ezzel együtt az egyre idősödő kortanúk emlékeit megmentsük az utókornak.

A forradalom hírei, a pesti srácok hősiessége indította el Erdély-szerte is azt a hullámot, amely arról szólt, hogy valamit tenni kell. S bár fegyvert nem fogtak, mert az adott körülmények között nem is foghattak, minékünk, erdélyieknek is megvannak a magunk srácai, akik ott és akkor, az adott körülmények és lehetőségek között azt és annyit tettek, amit és amennyit tehettek.
Nekik is kijár a tisztelet és a megbecsülés!