Egy szalmaözvegy levelei

Miféle vidám kalandokba bonyolódik az 1890-es évek derekán, a világvárossá nőtt Budapesten egy minisztériumi tisztviselő, aki hat hosszú héten át - felesége gyógyfürdőre utazván - nevelője lesz hat gyermekének: három kisfiának, három kisleányának? Benedek Elek, aki ekkor már jó nevű szerző (ez idő tájt lát napvilágot a "Magyar mese és mondavilág" öt kötete is), s "véletlenül" éppen három fiú és három lánygyermek édesapja, nemcsak egy mai szemmel nézve szokatlanul nagy család életének kisebb-nagyobb viszontagságait, az apai szerep nehézségeit, valamint a feltétlen házastársi hűségben meg-megingó szalmaözvegy vívódásait írja le, hanem megörökíti számunkra a főváros egykori polgári életét. Megismerjük a magára maradt családfő aktuális gondjait, aki panaszkodik a zsúfolt lóvasúti közlekedésre, a lakbéreket "stájgeroló", azaz emelő pogány háziurakra, a megbízhatatlan cselédekre, a pletykálkodó újságírókra... A finom humorú, gyermekszerető író észrevesz több olyan apróságot is a városban, amin változtatni kellene az illetékeseknek, hogy a pesti gyerekek élete gondtalanabb lehessen.