A tenger meséi

"Az ifjú bráminnak egy napon adót kellett fizetnie a maharadzsának, de - mint Buddha többi tanítványának - nem volt pénze. Búsan járkált a tenger partján, és felsóhajtott: - Buddha, segíts rajtam! - Buddha ekkor már régen eltávozott a földről, de kedvenc tanítványának sóhajtását mégis meghallotta, és azonnal válaszolt. A tengerparton suttogó szellő jólismert, kedves hanggá formálódott, és a brámin a következő szózatot hallotta: - Fogd meg a legelső halat, amit látsz! A gyomrában egy aranyat fogsz találni, mellyel megfizetheted a maharadzsának az adót. - A brámin teljesítette Buddha parancsát: kifogta a tengerből a legelső halat, és annak gyomrában valóban megtalálta az aranyat. A kis hal azóta is testén viseli - két kerek folt alakjában - a brámin ujjanyomát." (Régi hindu mese után)