A románok Vitéz Mihály vajda idejében

Nicolae Bălcescu: A románok története Vitéz Mihály vajda idejében (Istoria românilor sub Mihai Vodă Viteazul) című könyvét 1847-ben kezdett írni, és 1852-ben bekövetkezett haláláig sem fejezett be. A történész első esszéihez képest itt jól érzékelhető változás mutatkozik a nemzeti eszme vonatkozásában. Mihály vajda célkitűzését nyíltan kimondja: nemzeti egység. A vajda oly nagy hazát akart létrehozni, ameddig a román föld terjed, s ezáltal valóra váltotta a románok nagy vajdáinak dédelgetett álmát. Öreg Mircea vajda volt az első román uralkodó, aki harcolt a nemzeti egységért. Az uralkodók mást sem tettek, mint hogy politikai akciókkal kifejezésre juttatták az általánosan osztott érzelmet, mivelhogy már eredetük óta minden román szívében kitörülhetetlenül élt a közös élet hagyománya és újbóli léthozásának vágya. Ebben leli magyarázatát annak, hogy miért élt nemzeti gyűlölet a románokban a tirannus magyarok ellen. És így esett, hogy valahányszor román zászló tűnt fel a Kárpátok fölött lobogva, egész Erdélyt borzongás járta át: a románokat reményükben, a tirannusokat rémületükben.
Bălcescu könyve újdonságot jelentett a román történetírásban. A románok középkori története, a három ország története első alkalommal került tárgyalásra kifejezetten nemzeti történelemként, mint a századok folyamán szüntelenül megnyilatkozó nemzeti óhaj története, mint az eszményi, teljes és egységes román állam története. A munka jelentősen befolyásolta a román nemzeti köztudatot, noha viszonylag késve nyomtatták ki (részleges kiadása 18611863-ból, teljes kiadása 1878-ból való, később számos kiadásban megjelent). Bălcescu révén Vitéz Mihály vajda határozottan és véglegesen mint a modern Románia első alapítója fogadtatja el magát.