Válogatott életeim - Egy zeneszerző emlékeiből

Amikor baráti körben sokszor órákon át hallgattam áradó történeteit, föltűnt, hogy a könnyed, szellemes, csattanósra csiszolt elbeszélések milyen hatalmas lexikális ismeretre, milyen mély bölcseleti, zenetörténeti és zeneelméleti tudásra épülnek. A könnyedségnek és mélységnek ez a ritka egysége természetesen még csak verbális teljesítmény volt, de később örömmel tapasztaltam, hogy Balázs Árpád írásban is megőrizte világos és élményszerű előadása minden erényét. Az elbeszélés középpontjában az öntudatos alkotó attitűdjével a fél évszázados zeneszerzői életút leírása áll, de minden önfényezés nélkül, sok érzelemmel, iróniával és öniróniával. De ott van mögötte az egész korszak kultúratörténete, művelődéspolitikája és sok-sok jellegzetes figurája, nemcsak a zene, hanem az irodalom, a képzőművészet területéről is, hiszen Balázs Árpád dalainak és kórusműveinek nagy része kortárs költők műveire épül Illyés Gyulától Nemes Nagy Ágnesig, s a képzőművészeti életben majdnem annyira benne van, mint a zeneiben. Egy-egy történet vagy kis portré erejéig a nemzetközi zenei élet számos nagysága is megjelenik a könyvben Igor Sztravinszkijtól Aram Hacsaturjánon át Benjamin Brittenig. A tartalmi gazdagság és tarkaság fölsorolhatatlan, inkább a könyv egy szinte elrejtett erényére hívnám fel a figyelmet: zenéről, zeneszerzésről, az alkotás örömeiről és kínjairól kevesen írtak ilyen egyszerűen, élményszerűen, megvilágító erővel - mellesleg minden szakmai hókusz-pókusz nélkül. Balázs Árpád sok titok tudója, számos kevéssé ismert vagy éppen ismeretlen történetet olvashatunk a közelmúlt zenei életének kulisszatitkairól, pályatársairól, őszintén, de mindig tapintatosan, szemérmesen, ostorozás és önostorozás nélkül. Görcsök és frusztrációk nélküli emlékirat ez, jókedvű, nyíltszívű, adakozó könyv, egy életszerető, közösségben élő művész vallomása. Legnagyobb erénye talán az, hogy csalódás nélkül, sok újat kapva olvashatja zenetörténész, pályatárs, kis vidéki kórus tagja, egyszerű zenekedvelő, sőt az is, aki most akar közeledni a muzsika kifogyhatatlan szépségű világához. - (Szále László)