Csonttollú madarak tele

E kötet lazán összefűződő történeteinek egyik hőse mondjuk inkább: embere , Hankó József, túl a gyerekkoron, innen a férfiléten, tömény várakozásban, zavaros boldog-boldogtalan ifjúságában ott él még a titkok sűrűjében, forrásai mellett. Életformája a szerelem, a vízparton töltött nyár, vagy a jó beszélgetések sora egy kisgyerekkel. És nem magától értetődő, nem természetes a háború, a pusztítás. Hankó József, a technikus, az író, a horgász, a szerelmes, az apa: gyerekember. Az olvasó jól sejti: Hankó Józsefben akár az elbeszélések többi fiatal hősében is a most első kötetével bemutatkozó, de az irodalmi lapokból már ismert Bakos Ferenc önmagát fogalmazza meg, változó képét a világról és változó önmagáról. Fogékonyan, tehetségesen, szuggesztív atmoszférával. Az ifjúság, a lét eleven erőinek vérköre rajzolódik ki novelláiban: a szeretet árama. Kissé lebegő írásai megindítóak, igaziak, szépek. Látásából nem hiányzik az irónia, a groteszk sem: s háttal közönynek, ürességnek, egyszerre ábrázolja, sejteti az élet felszíni és felszín alatti, boldogító vagy szenvedést okozó gazdagságát.