Csoportközi kapcsolatainkban, a kultúrák, vallások közötti érintkezésben naponta találkozunk olyan kijelentésekkel, minősítésekkel, meghatározásokkal, amelyek alapját általánosító, egész közösségre kiterjesztett ítélet jelenti. Az emberi tudás és megismerés egyik legrégibb, legáltalánosabb formáját, a másik emberről, másik csoportról alkotott közhelyeket, sztereotípiákat és az ezekhez szorosan kapcsolódó előítéleteket elemzi ez a kötet, több társadalomtudományi diszciplína - a kulturális antropológia, a szociológia, a földrajz-, néprajz és a történettudomány - módszereivel, kutatási szempontjaival.
Mindennapi előítéleteink, auto-és heterosztereotípiáink vizsgálata nyomán jól érzékelhetővé válik, hogy a történeti, kulturális és földrajzi kontextus milyen erősen meghatározza, egyszersmind behatárolja társadalmi-kulturális tudásunk alaprétegeit. Az előítéletes gondolkodás gyakran akkor is érvényesül, amikor a korábbi mentális különbségek legfeljebb már csak nyomelemeikben maradtak fenn, s az egykori éles választóvonalak helyén összetett, hibrid szerkezetek alakultak ki.