Jelenlét

A 2005-ben elhunyt nagy drámaíró posztumusz gyűjteménye: hat tökéletes elbeszélés. Egy tizenhárom éves fiú kutyakölyökre vágyik, s miután összegyűjtött egy kis pénzt, jelentkezik egy hirdetésre. Unatkozó középkorú asszony fogadja, aki mindörökre megváltoztatja a fiú életét, még ha az a kutyakölyköt nem viszi is magával. - Egy amerikai zsidó sztepptáncos Közép-Európában turnézik a truppjával, s a budapesti német kultúrattasé meghívja Berlinbe egyetlen fellépésre. Kiderül, hogy Hitler és vezérkara lesz a közönség. Hitler úgy gondolja, a sztepptánc fegyelme jó példát mutathatna a német népnek, és iskolát akar nyittatni hősünkkel. Aki bevallja, hogy zsidó, majd fejvesztve menekül és hüledezve adja elő hihetetlen történetét az írónak. - A névtelen narrátor vidéki birtokán (erdő, tavacska) váratlanul megjelenik egy hódpár, s mintha nem fognák föl, hogy a tó nem folyó, az egyik őrülten elkezdi felduzzasztani a vizet (zseniális elgondolással betömi a túlfolyót), és ijesztően döntögetik a fákat is. A narrátor vadászt hív mi meg gondolkodhatunk, hogy ez az értelmetlen természeti jelenségsor nem emlékeztet-e az emberi tevékenységre, életre is. - Egy alkotói válságba került író úgy akarja visszanyerni kritikusai által izmosnak, szexinek nevezett ifjúkori stílusát, hogy egy vidékről New Yorkba fölkerült fiatal izomkolosszus lány csupasz bőrére írja novelláját. - És így tovább. Meghökkentő, nosztalgikus, érzelmes írások, mintha egy öreg, mindent látott, bölcs ember a helyükre próbálná tenni a dolgokat, válogatva fontosak és jelentéktelenek között, ráébresztve bennünket, hogy az utólagos tapasztalatkincs birtokában mennyire átrendeződhetnek életünk egyes mozzanatai. Emlékezetes kötet, felejthetetlen élmény.