Szorításban

Alta Vásová először 1997-ben megjelent kisregénye egy szlovákiai magyar asszony szorosra fogott, valós történetét mutatja be; falun töltött gyermekkorától, ifjúkora küzdelmein, helytállásain és vállalásain keresztül fia haláláig, s az abból fakadó - a jelenbe mutató belső űrig. A szöveget mégsem az időbeliség fogja egybe, hanem a sorsfordulat meghatározta emlékezésfolyam, melyet az elbeszélő rendez önnön meghatározottságai, saját emlékképei szerint. Így szélesedik a magyar asszony magnóra mondott életútja két nő találkozásának, az emberi érintés, megértés keresésének történetévé. Alta Vásová könyvének külön érdeme a szlovák irodalomban oly kevéssé reflektált közeg, a szlovákiai magyarság létkérdéseinek felvillantása.