Alagútnapok

Vannak költők, akik írnak, írnak, így élnek. Acsai Roland a korábbi kötetei alapján ilyen típusú szerző. Költészetének terrénuma egy növényekkel, állatokkal és családtagokkal benépesült planéta, melynek bár minden vonatkozási pontja létezhetne, egyetlen realitása a fájdalmas emlékezés révülete. A szerző Alagútnapok című, harmadik kötetében a versmondó már élt, élt, és írt. A hely: itt. Budapest, Zugló, troliperon. Az idő: most, tavasszal, ad hoc. Főszereplők: a versek és Stella. Az előbbiek kor- és kórképek, az utóbbi egy vadászgörény. Az állatokból bomlásnak induló tetemek lettek, a rövid versek viszont szinte élőbeszédszerűen burjánzanak. Az alagútnapok végén a fény a jövő: Acsai Roland megrázó, szép költészete újabb világokra nyílt meg.