Pogány-antik jóslás Luther korából

E korszakos jelentőségű tanulmány szerzője, Aby Warburg (1886-1929) a XX. századi művelődéstudomány egyik legnagyobb hatású egyénisége, kinek kevés írása maradt fenn, ám életműve mégis hatalmas: rövid, lényegre törő s a művészettörténet-írást merőben új utakra irányító közleményeit tudósok nemzedékei használták testes traktátusaikhoz ihlető forrásul. Az általa alapított hamburgi (majd a nácizmus elől Londonba menekített) Warburg-könyvtár s a hozzá csatlakozó intézet fellegvára lett a Warburg kezdeményezte és máig roppant befolyásos úgynevezett ikonológiai iskolának, e szemléleti fordulatot jelentő vizsgálódási, elemzési módnak. Az ikonológia a műalkotások mind tartalmi, mind formai minőségében szimbolikus jelleggel megnyilatkozó konkrét világnézetet kutatja. A Luther és dürer korába, a modern ember intellektuális felszabadításának kezdeteihez kalauzoló tanulmány mesteri példája ennek az igen összetett módszernek: föltárja a refomáció viszonyát a tovább élő pogány-antik, démonikus hagyományhoz, a mágiához, az asztrológiához és a kozmológiai jövendöléshez, mutatva így fausti kornak a XVI. századot, sokoldalúan elemezve, hogy a német humanista körökbe mily csatornákon jutottak el a hellenisztikus kozmológia tanai, s alkalmazásuknak melyek voltak politikai tartalmai. A tanulmány, melyet függelékként néhány forrásértékű szöveg egészít ki és harmincöt illusztráció tesz teljessé, új elemekkel gazdagítja tudásunkat a művészetről, a korról s azon egy-egy alkotásról.
Faust korában vagyunk, amikor a varázslási eljárások és kozmológiai matematika között élő modernt tudós azon igyekezett, hogy a józan megfontolásnak önmaga és a tárgy közötti gondolkodás terét kiküzdje
Ebből a szemszögből az itt tárgyalt képek és szövegek töredéke mindössze annak, ami rendelkezésünkre állhatott volna mintegy úgy tekinthetők, mint eddig olvasatlanul maradt források a modern európai ember gondolatszabadságának tragikus történetéhez; egy tényleges vizsgálat példáján egyben azt is láttatni kívántuk, miként javítható a művészettörténet és a vallástudomány összekapcsolásával a kultúrtörténeti módszer.